Miből áll a HKT – program?

1. Tanulásszervezési, tanulásirányítási technológia

1.1. Szervezetfejlesztés

A szociálpszichológiai, szervezetszociológiai kutatások szerint az osztályban látensen létező alcsoportokat megerősítve hatékonyabb ismeretelsajátítást és személyiségfejlesztést lehet elérni.

Mit jelent ez az általános iskolában? Mit jelent ez az első osztályba lépő gyerekek esetében?

A gyermek az általános iskola első osztályába belépve sok emberrel együtt találja magát egy teremben: leendő osztálytársaival, s leendő tanítójával, akiket egyáltalán vagy alig ismer. Ahhoz, hogy ebben a “halmazban” eligazodjon, egy ” biztos pontot” keres magának. Ez a biztos pont az a néhány gyerek, akit talán valamennyire ismer, vagy egyszerűen csak szimpatikus neki. Ha ezekkel a gyerekekkel ( 2 – 3 fővel ) egy asztalhoz ülhet, úgy érzi biztonságban van.

Ebből az egyszerű tényből kiindulva a HKT – program alapvető elve a szimpátia alapján történő kiscsoportok létrehozása. Vagyis a tanuló maga választja meg csoporttársait, s ezeken a választásokon keresztül alakul ki kezdetben az osztály alcsoportrendszere. Ez az alcsoportrendszer a folyamatos fejlődés eredményeként válik alkalmassá arra, hogy ténylegesen jól és hatékonyan működő kiscsoportokként funkcionáljanak. Miközben ezt a fejlődési folyamatot bejárják, megtanulják közben, hogyan kezeljék konfliktusaikat, hogyan tolerálják a másságot, fejlődik szociális kompetenciájuk, alakulnak szociális szokásaik-, készségeik-, képességeik. Vagyis olyan tudatosan meghatározott  kereteket biztosítunk a tanulóink számára, amellyel lehetővé válik, hogy ezen területek fejlesztése ne a spontán szocializáció negatív következmények lehetőségét magában hordozó színterén folyhasson csak.

A szimpátia alapján történő csoportalakítás nem zárja ki a tanítói korrekció lehetőségét azokban az esetekben, amikor az a csoport, illetve osztály “normális” működéséhez feltétlenül szükséges. Azt, hogy ezekre a korrekciókra mikor van szükség, és mit jelent a csoport, illetve osztály “normális” működése, a HKT- pedagógusok közel két évtizede felhalmozódó tanítási tapasztalata segíti az állandó tapasztalatcserékkel, konzultációkkal.

Ezek a tapasztalatok érdekes és többféle választ adnak arra a kérdésre is, hogy a szimpátia alapján szerveződő képességeiben heterogén összetételű csoportok az önfejlődés / csoporttá fejlődés / útján eljuthatnak akár a homogén összetételű csoportok kialakulásához is. Azonban ezt / és még másfajta / utat ők járták be önfejlődés által, s nem külső beavatkozás következményei.

Programunk nemcsak az osztályok, hanem az osztályok közötti szervezeti kérdésekkel is foglalkozik.

 

1.2. A tér / a tanterem

Ahhoz hogy kiscsoportokat meg lehessen szervezni, szükséges a tanteremnek, mint térnek az átalakítása. Az első dolog, ami kell hozzá, a kötött padok helyett mozgatható asztalok és székek, amelyek a térben különböző módokon elhelyezhetőek, az asztalok “körbeülhetőek” (trapéz alakú vagy négyszögletű asztalok, amiket összetolhatnak, széthúzhatnak a gyerekek).

A kezdő szakaszban nagyon, hogy minden gyereknek legyen intim, biztonságos területe. A teremben kétféle tér kialakítását tartjuk fontosnak: az egyik amikor egyedül vagy kiscsoportban a gyerekek egymástól elszigetelve képesek tanulni, a másik tér pedig a csoportos tevékenységhez szükséges körszerű elrendezés, amikor mindenki láthatja a másikat.

Megváltozik a pedagógus térben betöltött szerepe. Nem ő helyezkedik el a tér központjában / mint egy katedra /. A tanulás terepei válnak hangsúlyossá.

Az osztályterem falainak, tároló berendezéseinek kiaknázását, a kellékeket, eszközöket nem kívánjuk most taglalni, hiszen ez iskolánkénti feltételbeli függőségek.

Azt azonban nem győzzük kihangsúlyozni, hogy egy tanteremnek úgy kell kinéznie, hogy jól érezhesse benne magát tanuló, s felnőtt.

 

1.3. Szabályok

Ahhoz, hogy az osztály, mint szervezet jól működjön, s benne az egyén is jól érezhesse magát, fontosnak tartjuk a kiszámítható szabályok meglétét.

Programunkban az ún. “Szabály abc”-t alkalmazzuk. Ezeket a szabályokat eleinte a nevelő közvetíti, majd a gyerekekkel közösen fogalmazza meg, s a tanulói önállóság fejlődésének következményeként maguk a tanulók, kiscsoportok állítanak szabályokat önmaguk, illetve csoportjaik számára. Ezek a szabályok a munkára, a csoportmunkára, a beszámolásra és a környezetre vonatkoznak.

 

1. 4. Értékelés

A szervezeti keretekkel és a szabályokkal szoros összefüggésben kezeljük az értékelés kérdését is. Az értékelést a kommunikáció folyamatában érvényesülő kapcsolatrendszerek alapvető meghatározójának tartjuk. A hármas egységben: a tanuló – szülő / család / – pedagógus kapcsolatrendszerén keresztül értelmezzük.

Értékelési rendszerünk az alábbi összetevőkből áll:

– Figyelembe vesszük a pedagógus értékelési megnyilvánulásain kívül a tanulók és a szülők értékelési megnyilvánulásait is.

– Fontosnak tartjuk a tanulói önértékelés fejlesztését, az egyén, a párok-kiscsoportok értékelését

– S külön hangsúlyozzuk az értékelés nyilvánosságának alkalmazását: vagyis nem mindegy, hogy pl. egy tanuló értékelését az egész osztály hallja, vagy csak az a csoport, amelyiknek ő a tagja, vagy csak a tanuló maga.

Értékelési rendszerünk alapkritériuma a tanulók önmagukhoz mért fejlődésének a figyelembevétele.

Értékelési szempontjaink a “tantárgyi” tudás / ismeretek, készségek, képességek/ mellett pszichológiai – szociálpszichológiai / társaslélektani / jellegűek.

 

1.5. Az idő tervezése

A tanulói tevékenységek időben történő tervezésének alapja a természetes életciklusok figyelembevétele. Elsősorban nem órákban, hanem egy – egy témában, napban, hétben, vagyis egy folyamatban és annak megfelelő tagolásban gondolkozunk.

Munkatervünkben a tanéveket azonos ritmus szerint tervezzük meg mind a nyolc évfolyamon.

A tanévet négy nagy egységre osztjuk / ezek a fő témák, az un. ” ciklusok”; 1. ábra/. A négy nagy egységet felbontjuk témákra, amelyek meghatározott számú hetet vesznek igénybe / alsóbb évfolyamokon általában egy hét egy téma, míg felsőbb évfolyamokon egy téma több hetet is igénybe vesz/. A témákat bontjuk fel napokra, tanítási egységekre. A nagy egységek / ciklusok /végén rendszerező hetet / heteket / tartunk, ahol az egységben / ciklusban / tanultakat rendszerezzük, összegezzük. A rendszerező hét végét, vagyis a ciklust mindig iskolai szintű projekttel zárjuk, ahol minden osztály bemutatkozhat a többiek előtt.

A hét önálló egység, aminek saját atmoszférája, belső rendje van.

A hét utolsó tanítási napjának különleges jelentősége van. Ekkor az osztály lezárja, újra átgondolja heti tevékenységét, és számba veszi a hiányosságokat.

Gondot fordítunk napi tervek kialakítására is. Reggel és délben időt kell szánni arra, hogy a gyerekek tudatosítsák tevékenységüket

Nem tanórákat szervezünk, hanem folyamatot, amelynek időtartama függ a tanulóknak az adott tevékenységhez kapcsolódó figyelmétől, teherbírásától.

 

 

  1. ábra: A nyolc évfolyam évi ritmusának terve

ábra

 

A hetek témáira a munkaterv csak javaslatot tesz, az e témákat feldolgozó projektek és „tankönyvek” mintául szolgálnak a komplex tanulásszervezés megvalósításához. Programunk annak örül a legjobban, ha a gyakorló pedagógus a tanulók által igényelt, kitalált témákkal, saját témáival színesíti e rendszert, s ő maga / illetve a tanulókkal együtt / készíti el – találja ki, szervezi össze – a projektterveket és a hozzá kapcsolódó taneszközöket.

A programot alkalmazó részére a struktúra betartása, az ebben a struktúrában való gondolkodás a „kötelező”, s nem azok a részletek, amelyek kiválthatóak a tanító kreativitásával, módszertani felkészültségéből adódó gazdag, alkotó szakmai munkájával.

 

1.6. Tanterv – és taneszközök

Sokszor felvetődik a kérdés: szükség van-e egy ilyen program megvalósításához tantervre és saját fejlesztésű tankönyvekre / tanítási, tanulási segédletekre /, nem elegendőek-e ehhez a hagyományos tantervek, tankönyvek?

A válaszunk az, hogy igen, szükség van saját fejlesztésű tantervre, tankönyvre, s e véleményünket az alábbiak támasztják alá:

  • A HKT mögött meghúzódó filozófia – ha komolyan vesszük, s le akarjuk bontani a mindennapi gyakorlat szintjére, a hagyományos gondolkodásmódtól eltérő „technológiát” eredményez.
  • Az eltérő technológia egy annak megfelelő struktúra kialakítását igényli.
  • A HKT nagymértékben a projekt jellegű tanulásszervezésben gondolkodik, ezért ennek megfelelően kellett / kell kialakítani a tantervet és a ráépülő tankönyv-, taneszközrendszert. Ha ez nem így történik, könnyen átláthatatlanná válik a gyakorló pedagógus számára a diszciplináris és az interdiszciplináris közvetítés tartalma, aránya, maga az egész tanulásszervezés folyamata.

 

A fentebbi kérdés inkább úgy szólhatna az egész pedagógiai gyakorlatra vonatkozóan: Egyáltalán minek van szükség tantervre és tankönyvekre /tanítási, tanulási segédletekre/?

  • Jól tudjuk, hogy a pedagógiai gyakorlatot különböző képességekkel, attitűdökkel, módszertani felkészültséggel rendelkező pedagógusok folytatják.
  • Annak örülnénk a legjobban, ha minden pedagógus olyan módszertani felkészültséggel, képességekkel, attitűdökkel rendelkezne, amely feleslegessé tenné a tantervi dokumentumokat, tankönyveket.
  • Ez az idealista vágy azonban nem igaz. Még az alternatív pedagógiák esetében sem, ahol         nagyon nagy hangsúlyt helyeznek pedagógusaik külső, belső képzésére, fejlesztésére,             tréningezésére.
  • Ha a fentebb leírt ideális képből indulnánk ki, akkor hagyományos tantervek, tankönyvek sem léteznének. De léteznek, s talán jóval több van belőlük, mint amennyi kellene.
  • A komplex közvetítés, az azt szolgáló struktúrák leírásából Magyarországon alig, de a világ más országaiban is jóval kevesebb található, mint amire mintaként szükség lenne.
  • A programot használó különböző iskolák, osztályok különböző feltételrendszerrel dolgoznak. Ami az egyik helyen megtalálható, nem biztos, hogy a másikon is.

 

 

1.6.1. A Munkaterv

” A HKT iskola – megítélésem szerint – értékes sajátossága, hogy a tanári és a tanulói kooperációnak kiemelt szerepet tulajdonít. A jelen dokumentum / 1-6. évf. munkaterv/ arra enged következtetni, hogy ezt ma már úgy akarja tenni, hogykinőtte az iskola – innovációk “gyermekbetegségét”, azaz már képes az iskola koncepcióval összhangba hozható egyéb pedagógiai értékek beemelésére is “

               / Lektori vélemény az 1-6. évfolyamos munkatervről /

 

A HKT – munkaterv sajátos szerkezetben épül föl: lehetővé teszi a tantárgyi szerkezet megőrzését, ugyanakkor a gyermekek érdeklődéséhez igazodó témák feldolgozásával a projektszerű, komplex folyamattervezést állítja előtérbe.

 

 

1.6.2. Taneszközök

A HKT – program résztvevői a munkatervre épülően folyamatos taneszközfejlesztéseket végeznek.

A kezdő szakaszban ( 1 – 6. évfolyam: 6 – 12 éves tanulók ) a taneszközök tervezésében a tanulók azon életkori sajátosságából indulunk ki, melyre alapvetően jellemző a komplex látásmód. A komplexitást, az összefüggésben történő kezelést műveltséganyag- közvetítési- képességfejlesztő rendszerünkben elsősorban nem a tudomány prioritási helyzetéből , hanem a gyermeki  gondolkodásmódból kiindulva igyekszünk megvalósítani. A gyermeki gondolkodásmód komplexitására épített műveltséganyag- közvetítési stratégia nem zárja ki – sőt elősegíti – olyan tudományközi területek tartalmi megjelenítését is, amelyre egy hagyományos struktúrában soha nem kerülne sor különböző okok ( idő, kapcsolódási hiány,..) miatt. A munkatervben kitűzött fő céljaink / problémamegoldó gondolkodás, saját tanulási program összeállításának elsajátítása, az önálló tanulás képességének fejlesztése, összefüggések megláttatása,… /   megvalósítását  az ilyen elvre épülő taneszközrendszerben látjuk megvalósíthatónak..

E taneszközrendszer központi  szerepet betöltő produktuma a “Projektek – könyve “.

Természetesen vannak olyan tantervi tartalmak, melyek nem kapcsolhatók be a komplexitásba. Ha a 2. ábrát megnézzük, akkor jól látható a komplex – és a komplexitásba be nem kapcsolható  tartalmak – s azok taneszközösítési lehetőségeinek – összefüggése.

A tanulási segédletek / feladatlapok, munkalapok / is  kötődnek e szerkezethez. A  tanulók által használt tanulási segédletek sajátossága a lapokra szétszedhetősége és/ vagy témánkénti összeállíthatósága. Ez a szerkezet a differenciálásra is kiválóan alkalmas.

 

A programcsomag felépítése ( 2. ábra)

programcsomag

 

1.7. Irányítás

Programunkat azok az iskolák tudják hatékonyan megvalósítani,  ahol az egy osztályban dolgozó pedagógusok jól tudnak együttműködni.

Úgy véljük, az egymás iránti nyitottság, a társtudományok, illetve társművészetek -, a világ iránti nyitottság garanciája lehet a sikeres tartalmi működésnek.

A munkatervünkben leírt tartalmak ” irányító fonalként” határozzákmeg az irányítás kérdésköréhez kapcsolódó feladatokat.

 

2. Továbbképzési rendszer

Az 1992-ben létrejött Humanisztikus Alapítványi Iskola mellett működő Fejlesztési – és Továbbképző Központ a 90-es évek elejére egy hatékony továbbképzési rendszert alakított ki.

A továbbképzés szervezett formái:

Általános elméleti tanfolyam,

Gyakorlati tanfolyam

Egyéni konzultációs lehetőségek

Egyéni felkészülésre is lehetőség nyílott:

Szakirodalom feldolgozás ajánlott és kötelező jegyzék alapján

Máshol működő HKT osztályokkal és alternatív iskolákkal való megismerkedés

Személyiségfejlesztő tréningen való részvétel

A felkészültségi szinteket, a követelmények teljesítését látogatási bizonyítvánnyal igazoltuk. A résztvevők lehetőséget kaptak négy – különböző nehézségű – fokozat megszerzésére /I., II., III. és szaktanácsadói fokozatok elérése /

 

3. Iskolai szervezetfejlesztés

Véleményünk szerint nem elegendő annak a taglalása, hogy a gyerekekkel az adott pedagógus mit csinál az osztályában, vagyis hogyan szervezi meg és irányítja a tanulást. Nagyon fontosnak tartjuk azoknak a körülményeknek , szervezeti formáknak az iskolai szintű megteremtését, amelyek mintegy hátterét adják az osztályokban folyó tartalmi munkának.

Egyszerű kifejezéssel élve: hogyan nevelheti a gyerekeket egy pedagógus együttműködésre, ha ő maga nem tud együttműködni akár az osztályában dolgozó másik pedagógussal, akár az iskola dolgozóival.

Természetesen itt most arra nem akarunk kitérni, hogy a HKT – program milyen attitűdökkel, nevelési stílussal, pedagógiai-, szaktárgyi-, pszichológiai-, szociálpszichológiai tudással / tapasztalattal rendelkező nevelőket követel meg.

Viszont nagyon fontosnak tartjuk megemlíteni azt, hogy a HKT – programot felvállaló, illetve csináló iskola teremtse meg azokat a  szervezeti kereteket, ahol a szervezeti struktúrában  az együttműködés a döntő tényező, ahol a csapat – jelleg domborodik ki, a közös célért történő együttmunkálkodás, és nem az alá – és fölérendeltségi viszonyokból adódó “utasítási rendszer”. Különben olybá tűnhet a tanulók együttműködésre nevelése, mint amikor a “pap bort iszik, de vizet prédikál”.

Számunkra a demokratikus szervezet legfontosabb velejárója a szervezetben élő emberek olyan szabályalkotó – és szabálybetartó képessége,  amellyel saját szervezetükre és a szervezet egyes tagjaira megalkotott  és a tagok által  megvitatott és elfogadott  “közös törvényeket” hoznak létre és azokat következetesen be is tartják. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenkinek megadjuk az egyenlő esélyt. A szervezetben betöltött pozíciókat azonban a személyek közötti képességbeli különbségek határozzák meg (vezető az legyen, akit képességei erre felhatalmaznak és rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel ezt a szervezetet a hatékony együttműködés irányában tudja működtetni. Ugyanakkor ne pozíciója ” bebástyázására” törekedjen, hanem a hatékony munka általi megtartására.).